Aki olvasott már Chine Miéville-könyvet, az tudja, hogy legalább annyira szükség lenne a teljes magyar kiadásra, mint a Philip Dick-kiadásra szükség volt. Öt könyve jelent meg magyarul három kiadónál, még négy regény és két novelláskötet lenne hátra, de egyelőre úgy tűnik nincs tervben a folytatás. Pedig már BBC-sorozat is készül egyik könyvéből.
Furcsa szörnyek, furcsa világok, gőzpunk, rettegés és varázslat: China Miéville-nek valahogy minden egyes alkalommal sikerül a fotelbe szögeznie a regényeivel. A brit szerző 1972-ben született, nemzetközi kapcsolatokból doktorált, volt munkáspárti képviselőjelölt, és külön blogot vezettek arról, hogy ki az, akit meg tudna verni. Könyveiben remekül ötvözi a sci-fi, fantasy és horror elemeit: erre jó példa a Bas-Lag trilógia, ahol egyszerre vannak jelen a gőz- és dízelpunk elemek, a varázslás és az ocsmány, hátborzongató szörnyek. Kedvelt témái például a nyelvi kérdések, de legegyedibb vonása, hogy biztos kézzel skiccel fel csodálatos, izgalmas, rémisztő városokat regényeiben – legyen szó akár egy fiktív városról, akár Londonról.
Első regénye, a Patkánykirály 1998-ban jelent meg és rögtön felkeltette a figyelmet, következő regényeit pedig példátlan díjeső követte: a Perdido pályaudvar, végállomás 2001-ben megnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és a Brit Fantasy-díjat; folytatása, az Armada 2003-ban a Brit Fantasy-díjat és a Locus-díjat a legjobb fantasy-regényért; a trilógia harmadik darabja, az Iron Council pedig ismét Clarke- és Locus-díjakat hozott 2005-ben. A 2007-es ifjúsági fantasy, az Un Lun Dun a 2008-as Locus-díj legjobb young adult regénye lett, a The City & the City pedig tarolta a mezőnyt: Miéville-é lett a Clarke-, a Hugo-, a Kitschies- és a Wold Fantasy-díj, a Nebulára pedig jelölték. A The City & the City mindent elsöprő sikere óta három regénye jelent meg: a Kraken, a Konzulváros és a Railsea.
Adott tehát egy rendkívül elismert és tényleg remek szerző, de mint a címekből is látható, a magyar kiadás nem teljes, és úgy tűnik, hogy nem is nagyon lesz az. A szerző könyveit eddig három kiadó gondozta Magyarországon, láthatóan inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. A kiadásokban egy közös vonás szerencsére van, a fordító: mind az öt megjelent kötetet Juhász Viktor fordította, rendkívül színvonalasan.
Hiába zseniális, ha nem veszik
A Miéville-kiadást érdekes módon az azóta profilt váltó, végül csődbe ment Ulpius-ház kezdte meg: a Perdido pályaudvar, végállomás két kötetben jelent meg 2004-ben, és sokat elmond a sikeréről, hogy jelen cikk szerzője a Könyvudvarban ötszáz forintért vásárolta meg az összességében 876 oldalas regényt tíz évvel a kiadás után. A Bas-Lag-trilógia első kötetét a magyar olvasók a Molyon 88 százalékra értékelték. A trilógia második része, az Armada már a Galaktika-érdekeltség Metropolis Media gondozásában jelent meg csodás borítóval, ismét két, összesen 732 oldalas kötetben 2008-ban. A Moly-használók körében ez a könyv 85 százalékon áll. Ahogy körbenéztünk, a könyv még mindig rendelhető egyes helyeken.
A következő Miéville-kötetre öt évet kellett várni, az Agave Könyvek 2013-ban két címmel is jelentkezett. Nem a Bas-Lag trilógiát fejezték be az Iron Councillal, hanem a szerző két frissebb könyvét adták ki a kiadóra jellemző remek borítókkal: az univerzum peremén tengődő furcsa gyarmatot bemutató Konzulvárost (Moly: 83%); illetve a London mágikus alvilágát feltáró Krakent (Moly: 82%). 2014-ben a kiadó a szerző első regényével, a hamelni patkányfogó meséjét a modern Londonba ültető Patkánykirállyal jelentkezett (Moly: 83%). Sem a kiadó őszi megjelenései között, sem a jövő évi tervekben nem szerepel új kötet kiadásának a terve.
Pedig az életmű magyar kiadásából két darab is fájdalmasan hiányzik: a két, metafizikailag egymáson elterülő városban játszódó krimi, a majdnem minden fontos díjat besöprő The City & the City; illetve a Bas-Lag-trilógiát befejező Iron Council. És akkor a két novelláskötetet, illetve a két ifjúsági regényt (Un Lun Dun, Railsea) nem is említettük.
Nyilván ha olyan jól hasítana az eladásokban Miéville, akkor futószalagon jönnének a regények; több jel is arra mutat azonban, hogy ez nem így van. Talán a regényekben túlburjánzó zsánerorgia az oka, talán az, hogy már a harmadik kiadó próbálkozott a kiadással. Az is nyilván sokat segítene, ha film vagy sorozat készülne a Miéville-könyvekből – úgy tűnik, hogy erre most van esély: a BBC ugyanis négy részes minisorozatot forgat a The City and the Cityből.
Addig is bátor próbálkozók nekieshetnek angol nyelven a szerző könyveinek: egészen friss megjelenés a szerző második novelláskötete, a Three Moments of an Explosion. 2016 januárjában kisregényt ad ki, a This Census-Taker címmel, majd az év folyamán új regény jön tőle, ami a The Last Days of New Paris címet viseli. Az alternatív történelmi regény 1940-ben játszódik: miután a nácik elfoglalták Párizst, egy csapat ellenálló szürrealista bombát készít, a detonáció pedig egy egészen furcsa várost hagy maga után.
Pedig az alapok még akár működhetnének is. A hetedik évad ugyanis tartalmaz mindent, amire igény lehet, űrharcoktól a csavaros bosszúig, de ez már nem teljesen az a Black Mirror, ami volt.
Szinte már asztali szerepjátékról beszélünk, ahogy karaktereink változnak, várost építünk és minden téren fejlesztünk és fejlődünk. Magyarul is megérkezett a Homályrév folytatása, a Fagyosrév.
A miniszterelnök a Kossuth Rádió reggeli műsorában azt mondta, a tiszás politikusok nemhogy nem szégyellik, hogy a saját országuk ellen dolgoznak, hanem büszkék, rá és ez a céljuk.
Amikor szól az emlékezet: Nabokov önéletrajzi története részletgazdag, érdekes betekintést ad a szovjet hatalomátvétel előtti orosz világba.
Él Budapesten egy fiatal magyar tudós, aki egy egész tudományterületet talált ki magának, elismert szakmai folyóiratot alapított hozzá, és ma már világszerte szívesen látott előadó. Meskó Bertalan orvosi jövőkutató könyvet írt azoknak, akik hozzá hasonló tudatossággal terveznék a jövőjüket.
A könyv szerzője nélkül most nem J. D. Vance lenne az amerikai alelnök.
Kiderült, Brüsszel is támogatja a nagy felháborodást kiváltó „húsvéti Pride-ot”.
A szombati tüntetés résztvevői Londonban amiatt emelték fel szavukat, hogy a brit legfelsőbb bíróság döntése szerint jogilag csak az tekinthető nőnek, aki biológiailag nőként született.
